A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Németország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Németország. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 21., kedd

Müncheni minivakáció: ételek és egyéb érdekességek 4. nap


Február 18. ( Neuschwansteini kastély, vacsora, borozás, „pálinkázás”)

                    Ma szombat van és a reggel korán indult, ez az első reggeli, amit együtt fogyasztottunk el :). Az idő szuper! Hétágra süt a nap, irány az autókölcsönző és a mára betervezett mesekastély.
Már az odavezető út is varázslatos volt, ugyanis a navi elirányított minket kis sífalvakba, pihenőnegyedekbe a hegyekben. 
Mindenfelé hó és napsütés. Hangulatos kis házak, boldog, játszadozó gyermekek. Az autónk is egy felsőkategóriásra sikeredett, igen jól éreztük magunkat benne :).
               A neuschwansteini  kasély a bajor hegyekben található, Hohenschwangau falucskájában „rejtőzik”. Képeken már láttam ezelőtt, de nem hittem volna, hogy élőben is ilyen lenyűgöző látványt nyújt. A kastély, mintha tényleg egy mesekönyvből lépett volna elő, a szikla amin áll, a kacifántos tornyai, a színek, amik körülveszik. Egyszóval csodaszép, de a képek szerintem önmagukért beszélnek. Azt azért hozzátenném, hogy restaurálás alatt van 2012 végéig a fő tornya és az egyik hátfala, de azért érdemes ellátogatni ide (is).
Ezt a képet nem én készítettem, a honlapról szedtem le, hiszen ilyen szögből mi nem láttuk...

              A kastélyt nem lehet autóval meglátogatni, le kell parkolni a falucskában. Nem lehet önállóan látogatni a kastély belsejét, csak vezetővel. Megvettük a jegyeket és még volt egy óránk a turnus indulásáig. A faluból megy fel busz is, amivel fel lehet menni, de az ma éppen nem járt, nem mintha azzal akartunk volna menni. Kényelmes tempóban fel lehet sétálni 20 perc alatt, fenyvesekkel övezett hegyi, kanyargós kis úton. De, aki szeretne lovaskocsival is megteheti ezt az utatJ. Komolyan mondom varázslatos.
A kastély és mögötte a tó, aminek jelentős szerepe volt...(http://www.neuschwanstein.de)

               A kastély Bajorország királyáé, II. Ludvigé volt. 1886, a király halála után egyből át is adták a látogatóközönségnek, habár sosem készült el teljesen. Az egyik szint teljesen üres, büfét és múzeumot rendezett be rajta a mai kor embere, mondhatom nem ez a legszebb része:).
A királynak nem volt felesége és utódai sem, és körülbelül fél évet lakott a kastélyban. És, hogy miért csak ennyit? Nos a halálát rejtély övezi, meg is osztom veletek a mesét.
             Egyszer volt hol nem volt II. Ludvig, bajorország királya. Ez a király szép barátságot ápolt Wagnerrel a híres neves zeneszerzővel, akinek sok operát köszönhetünk. Azonban valakinek útban volt ez a király és megvádolta, hogy szellemileg nem ép, vizsgálják meg. A vizsgálatra nem tudni, hogy sor került-e, de az biztos, hogy a  bíroság elítélte, ugyanis egy orvos megállapította róla, hogy mentális betegsége miatt nem alkalmas a királyi feladatok elvégzésére... Az ítélet után száműzték neuschwansteini kastélyába,  királyi feladatai alól felmentették. A kastélyt ekkor már 17 éve építették, és lakható állapotban volt, a király azonban még nem lakott benne fél évet sem. 
                A bírósági ítélet után két nappal "rejtélyes" körülmények között meghalt. A rejtély azonban nem is  annyira rejtély, hiszen szerintünk elég egyértelmű, hogy nem volt elmebeteg, hanem az a valaki, aki kérte a vizsgálatot meg akart tőle szabadulni végleg. 
Két nappal az ítélet után történt ugyanis, hogy pszichiáterével együtt éppen a kastély mögötti tavon csónakáztak, amely csónakázásról sem a király sem az orvos nem tért vissza... Mindenki eldöntheti, hogy mit hisz, holttestüket a tóban találták meg és tuti nem cápa támadta meg őket... 
Amint említettem a  király jó barátja volt Wagnernek. Az egész kastélyt Vágner operái ihlették. Olyannyira, hogy egy színházi festő álmodta meg a kastély kinézetét, az alapján, hogy a király mesekastélyt kért tőle. 
            A kastély belső berendezése egy-egy opera díszleteit, részleteit adják vissza. Van például egy szoba, ami egy az egyben egy barlang és szintén az egyik operából a díszlet. Ebből a barlangszobából nyílik egy csodálatos, üvegezett erkély, loggia, amely a kastély oldalán található és gyakran teázott olvasgatott ezen a helyen...Lélegzetelállítóan szép! Mondhatom volt ízlése...
A király hálószobája (http://www.neuschwanstein.de)

            A Neuschwanstein, szó szerinti fordításban Újhattyúkövet jelent és igen sokszor köszön vissza a hattyú motívum: kilincseken, fali festményeken, porcelán hattyúk formájában. A király kedvenc állata volt, illetve egy régi bajor lovagrend is a hattyút használta jelképének. 
A kastélyban található egy színházterem, ami az utolsó elkészült szobája a kastélynak, a király halála előtt egy héttel fejezték be...
        A kastély vezetékes folyóvízzel rendelkezett, és telefonnal! Igen itt található az egyik legrégebbi telefonkészülék, igaz csak a másik kastélyt és a postahivatalt tudta hívni:). Mivel II. Ludvig adott a korszerű berendezésekre, ezért természetesen nem hiányozhat a modern KONYHA, ami még ma is megállja a helyét, sőt! 
A kastélyt kivülről is megnéztük...Habár lezárt és tiltott úton mentünk, nem hagyhattuk ki a veszélyesnek tartott hídat, amiről szintén szép kilátás nyílik a kastélyra. Egyáltalán nem volt csúszós, csak havas az út, nagyon jót sétáltunk.
A kastély a hídról. Ezen látszik a kis kiugró üvegezett teázós, olvasós erkély

A lovaskocsi

A bal oldali a végzetes tó, és a kastély, amit fel tudott hívni telefonon:)

                A fárasztó, kirándulós nap után este 7 körül értünk be a városba és nagyon éhesek voltunk. Jártunk több helyen is, de végül egy, a piac tér melletti olasz helynél döntöttünk, mert kicsit sok volt már a csülökből, kolbászokból, perecekből...
A hely nagyon hangulatos volt, "pálinkával" (,amit azért vétek annak nevezni... ugyanis olasz rövidet, grappát ittunk) kezdtük az estét és borral, sörrel folytattuk. Közben megérkezett a vacsora is, lasagna és tonhalsaláta. Ez utóbbi ugyan a képen jól mutat, de minden nagyképűséget nélkülözve én jobbat készítek...
Az étterem előtere 
A jól mutató tonhalsaláta...

Sokáig beszéllgettünk, míg végül a pincérnő szólt, hogy zárnának... Hát így ért véget a minivakációs utolsó müncheni vacsoránk. 


Müncheni minivakáció: étele és egyéb érdekességek 3. nap

Harmadik nap: Febuár 17. (Szt. Pál katedrális, Miasszonyunk temploma, városi pillanatképek, vacsora, Augustiner am Platz)


              Elérkezet a péntek reggel. Sajnos az idő nem volt túl vidám, nagyon fújt a szél és esett a hó, ezért délelőtt blogot töltöttem fel, mert a tegnapból tanulva sok a fél nap az utcán...
              Délután 2-kor indultam neki a városnak. Nem a megszokott irányba indultam el, hanem egy másik úton, ugyanis megláttam egy templomot, igen közel a hotelhez és meg szerettem volna nézni, hogy melyik is az. Nem más, mint a Szent Pál katedrális. Iszonyú méretekkel rendelkezik, alig tudtam lefényképezni:).
Szent Pál Katedrális hátulról
Szent Pál Katedrális előről
    




      Továbbindultam a belváros felé, ugyanis szerettem volna közelebbről is megcsodálni a Miasszonyunk teplomát. 1468-ban tették le a Mária-templom, ismertebb nevén a Frauenkirche alapkövét, és mindössze 20 év alatt fel is építették. Ezt a templomot belülről is meg lehet nézni, fényképezni is szabad, csak tiszteletben kell tartani a benne imádkozókat. 
Ez a templom München egyik jelképe, szóval minden képeslapon rajta van. Bevallom őszintén nekem nem ez tetszik a legjobban a két hagymakupolájával, de ízlések és pofonok. Mindenesetre Mária az egész ország és a város védőszentje is, tiszteletére építették. Sajnos az egyik tornya és a főbejárata fel van állványozva, ez kicsit el is csúnyítja a képeket...
A Mária templom


 Készítettem néhány pillanat és életképet a városról, hiszen annyi minden más, mint nálunk.
A kéregetők az utcán, a járművek színei, a megoldások:) Íme egy kis ízelítő:

Így pózol, ha pénzt kap:)
Kéregető megoldások...
Egy Münchenben szokványosnak számító kéregető
És még egy:)


A villamosok kékek

A taxik vajszínűek


Az újságárus" bódé" itt ilyen
A rendőrautók zöldek
             
















              Bementem élelmiszer boltokba és elcsodálkoztam, hogy mennyi minden kapható itt, ami nálunk nem. Olyan hozzávalók, amik egyből meghozzák az ihletet a vacsorához, olyan igényesen berendezett az egész bolt, hogy megvenne az ember mindent. Miért van az, hogy ez már a második ország, ahol az Evian ásványvíz a legolcsóbb kategória? És ez nem azt jelenti, hogy a többi méregdrága, hanem éppen azt, hogy az Evian nagyon olcsó! 

                 Este egy Augustiner am Platz nevű helyre ültünk be, ami a Hofbrauhaus mellett található és nem ugyanaz, mint amiben első este vacsoráztunk. Az Augustiner ugyanis egy sörfőzde, szóval sok hely viseli a helyét. Ez egy nagyon kis hangulatos étterem, hatalmas, ugyanakkor mégis szeparáltan lehet vacsizni.  Volt saját asztalunk, aminél csak ketten ültünk! :) Több emeletes és a személyzet is nagyon kedves volt. 
               Sült csülköt rendeltem, krumpligombóccal és káposzta salátával hozták. Nem mondom, hogy nem volt kis adag, és az íze nagyon nagyon finom volt. A bőre olyan ropogósra sült, hogy bármelyik csipsz elbújhat mellette. Az merült fel bennem a vacsora végeztével, hogy az állatmenhelyek miért nem szövetkeznek az éttermekkel? Hiszen annyi megmaradt hús, csont és egyéb finom falat keletkezik, amiből egy csomó állat is jóllakhatna...
A Marci kacsacomb pecsenyés tálat rendelt, amit egy szelet csülök kísért, a köret nála is ugyanaz volt, csak ő lilakáposztával kapta. Most is nagy volt az elhatározás, hogy eszem desszertet, de esélyem nem volt rá:).
Sörök itt is tesztelve, hazaséta, holnap korán lesz a kelés!

Az Augustiner am Platz belülről
Bizonyíték, hogy megpróbáltam...:) és látszik, hogy ízlik
A csülök, krumpligombóc, sült kacsacomb, lilakáposzta saláta

2012. február 17., péntek

Müncheni minivakáció: ételek és egyéb érdekességek 2. nap

Második nap: Február 16. (Marienplatz, régi tanácsház, tanácsház torony, harangjáték, piac, főutca, Hofbrauhaus, sörözés, vacsora)

                       Ma ébredés után megreggeliztem (Marci már korán elindult dolgozni). Nagy örömmel vettem észre, hogy süt a nap. Nem is időztem sokat az evéssel gyorsan indultam a városba, hogy minnél több képet készíthessek, amíg szép az idő, mert a tegnapiból kiindulva ki tudja meddig tart.

               Pénz, fényképezőgép, térkép, táska, sapka, sál és már indultam is a belvárosba. Pontos tervem nem volt, hogy merre az arra, de azt tudtam, hogy a fő utca jó lesz nekem. Alig 5 percnyi séta és már oda is értem. Éppen ekkor kezdtek kirakodni az árusok az utca két oldalán és nyitottak a boltok is. A főutca tele van különböző ruha és kiegészítő boltokkal. Louis Vuittontól elkezdve a H und M, C und A és a török gagyiárus is megtalálható.
Ahhoz képest, hogy csütörtök délelőtt fél 10 volt tele volt az utca és nem csak turistákkal. Sétálgattam és fényképeztem, eltelt az idő  és mire a régi tanácsháza előtti térre értem már 10:30 volt. Ez a tér a Marienplatz. 
                  Ekkor kiderítetem az előre nyomtatott kis anyagomból, hogy 11:00-kor indul a híres harangjáték, így egyértelmű volt, hogy megvárom. Addig besétáltam a tanácsház belső udvarára és készítettem ott is néhány képet.
Érdekesség, hogy a belső falak egyikén található München összes testvérvárosának a címere.
11:00-kor pontban elkezdődött a harangjáték, az első 5 percben csak haragoztak nem volt nyoma sem a szobrok mozdulásának. Vicces volt, hogy mindneki sorban eresztette le a kamerját, fényképezőjét, egy-ketten meg is únták és elindultak.
A Halte Rathaus (Régi Tanácsház) tornya a Marienplatzról
                 
A testvérvárosok és címereik
                         És 5 perc múlva indult a játék, mely alatt a szépen formált és festett szobrok körbe körbe járnak a harangszóra.
Egy lovagi tornát láthattunk , amelyben a 3. körnél az egyik lovag lenyeklett a lováról (bevallom én egy kicsit megijedtem, hogy pont most tört el a nemtudom hányszáz éves szobor), de ekkor tapsvihar tört ki, mindenki nagyon örült, mert a lovag nyert a másik, pedig nem eltört, hanem legyőztékJ

              Utána jött a második sorban elhelyezkedő szoborcsoport, melyek csak forogtak körbe- körbe, táncot imitálva. Az egész játék 10 percen át tartott és megtekinthető 12:00-kor, illetve nyáron 17:00-kor is.
                  A harangjáték végén elindultam felfelé a tornyba, hogy megnézzem föntről is a kilátást. Vicces, hogy ebben a szép barokk, gazdagon díszített toronyba lifthívó gombot kellett nyomni és a digitális kijelzővel ellátott lift repített is a 4. emeletre. Ekkor jegyet váltottam, ami 2, 50 Euró volt (gyerekek ingyen mehetnek, diák jegy nincs. A torony látogatási ideje 10:00- 17:00-ig tart, de csak hétköznapokon, hétvégén és ünnepnapokon zárva!).
A jegyváltás után lehet felmenni a 6. emeletre, bár így utólag nem tudom mi van, ha nem szállok ki a 4-en... 
A kilátás valóban pazar lenne, ha nem lenne mindenhol börtönrács, de azért lehet így is szép képeket készíteni, szemmel bejárni madártávlatból a várost.

Ezen a képen látható a piac egy kicsi csücske... látod te is?




A Halte Rathaus belső udvara a toronyból fényképezve
A Halte Rathaus tornya a belső udvarból fényképezve
A torony legteteje
Vízköpő a Halte Rathaus belső udvaráról
A Louis Vuitton gasztroblogra való kirakata:) a főutcáról
                   A torony után elindultam megkeresni a piacot. Sétálgattam, nézelődtem a térképet csakazért sem akartam elővenni, hiszen csak „veszély” esetére kellett. És ekkor láss csodát elémtárult a piactér. Igazából 2 utcányira van a fő utcától, de én kis kerülővel találtam megJ.  A piacról külön blogbejegyzést írtam, melyet itt olvashatsz el.
Mivel ekkor már 14:00 elmúlt kezdtem átfagyni és szomjas is voltam.

Szökőkút a főutcán (az egész városban 100 szökőkút található...)
                 


      Gondoltam elindulok a hotelbe, de ekkor belebotlottam egy hatalmas háztartási boltba (http://kusterman.de/), ahova muszáj volt bemenni...
Van itt minden, ami kell a sütéshez- főzéshez (is), komolyan olyan dolgok, hogy nem hittem el. A boltban nem készíthettem fényképet de a teljesség igénye nélkül a választék, (mármint a konyhai osztály sütős részlegéről):
Sütikiszúrók minden formában méretben, nagy hangsúlyt fektetve a közeledő húsvétra. Sütőformák szilikonból és nem szilikonból: virág, piramis, betűk, számok, perec, focilabda, kéz, láb, arc, száj tényleg minden.
Díszítő cukrok, csokik, ostyák, csillámporok.
Sárgadinnye golyó készítő 5 méretben a mikrokicsitől kezdve az általunk ismertig. Karamellizálópisztoly hegyek, de tényleg több soron keresztül egyedül vagy kis tálakkal, amibe creme brülét készíthetsz.
Voltak különböző méretben rolósütők, aminek beszerzése otthon igencsak bonyolult, sőt!
Elképesztő mennyiségű, méretű, mintájú muffinpapír, muffintárolódoboz. Tortástálak, sajttálak, sajtkínálók, reszelők minden méretben, egyszóval ez egy főzni és sütni szeretőnek maga a földi paradicsom. Nehezemre is esett elindulni, de azért vettem ezt-aztJ.
Apropó le lehet adni a rendelést, szívesen viszek haza, akinek kell valami.

          A hotel felé menet beugrottam egy kis szendvicsező helyre, majd hazajöttem és blogot írok, hogy minél hamarabb megoszthassam veletek is élményeimet.

        Este vacsorázni a Hofbrauhaus- ba mentünk. Igen- igen a híres HB feliratú korsók és sörök tárházába. Ez még nagyobb, mint  a tegnapi csarnok, így még töb ember fér el benne, még nagyobb a nyüzsgés, élő zene, autentik beöltözött bácsikkalJ. Hosszús fa asztalok, fa padok, finom illatok...
A pincér, akit kifogtunk nem volt valami kedves, mondjuk azt mondták a többiek, hogy szerintük azért, mert szégyen neki, hogy vizet kell hozniaJ, sőt lehet hogy ki kell érte ugrania a Lidl-be! Víz ide vagy oda, ha egyszer nem szeretem a sört, se a szénsavas italokat, akkor is megtisztelhetett volna a megfelelő kiszolgálással. 
          Az ételek remekek voltak, bár én most csak egy salátát ettem, mert nem voltam valami éhes, a fiúk pedig német kolbászokat, virsliket, káposztával, mustárral, jó sok sós pereccel! Gurultak a sörök és mivel farsangi mulatság volt az asztalok közt simán nem volt meglepő, ha elsétált egy medve, légiutaskísérő, kalózlány vagy katica...
Az egész város tele volt beöltözött emberekkel, nem is gondotuk volna, hogy ilyen őrültekJ

Ebbe a napba ennyi fért bele. Holnap indul a péntek!

Pincérnő a Hofbrauhausban

Saláta egy negyed sültcsirkével...

A kolbászos, virslis tál, párolt káposztával, mustárral...

A Hofbrauhaus egy része belülről













Müncheni minivakáció: ételek és egyéb érdekességek 2. nap

          Ez egy külön kiadás, bejegyzés a piacról, hiszen ez önmagában is hatalmas élmény:).
A Viktualienmarkt, azaz a piac. Nem messze találhtaó a fő utcától, a régi városházától kanyarodtam le egy kis csendes, hangulatos utcán.
A város méltán híres látványossága.
A piac utcatáblája

Látkép a piacon 
 Ha nem havas az idő gyönyörű nagy gesztenyefák tarkítját a teret, vagyis tarkítját így is, csak nem olyan zöldek:). A piac elhelyezkedésére igazán nem lehet panasz, festői környezetben egy igazi oázis!

Sajt, sajt, sajt
A kerek, a zöld, a naracssárga, a fehér, a penészes...SAJT
Hatalmas cseresznye, ribizli, mangó, szőlő, görögdinnye!, papaya, ringlószilva...
            A piac reggel 07- 18:00-ig várja a vásárlókat, bár én azt láttam, hogy igencsak hiányosan vannak nyitva az árusok, hétvégén gondolom az összes nyitva van. Élményekből azonban így sem szenvedtem hiányt. 
A hatalmas téren sok apró kis bódé várja a nézelődőket, vásárlókat, kíváncsiskodókat. Mindenhol mosolygós eladók kínálják portékáikat. Megtalálható itt minden, mi szem szájnak ingere, a sajtoktól elkezdve a húsféléken át, halak, vadak, zöldségek, az óceán túlfeléről érkező ínyencségek. Nagyon sok olyan dologgal találkoztam, amit eddig csak tévéből láttam, ismertem, illetve, amit még tévében sem láttam. 

           Az árakat tekintve húzósabb, mint bármelyik pesti (magyar) piac, de a kínálatra, tálalásra nem lehet panasz! Kóstolni kötelező, ha akartam, ha nem nyomták a kezembe az oliváskenyeret, a szalámikat, sonkákat, házi készítésű kolbászokat. 

A cukornád és egyéb érdekességek: főzőbanán, édesburgonya...
         


         


               

















                   
         
            Ami a gyümölcsös- zöldséges standokat illeti: soha ezelőtt nem láttam még nem aszalt formában lévő datolyát. A nádcukorról fogalmam sem volt, hogy tényleg úgy néz ki, mint a nád:) (bár gondolhattam volna:)). Azt tudtam eddig is, hogy milyen az az articsóka, de azt nem hogy van mini formátum belőle, mintahogyan van mini padlizsán, ananász is. Ez utóbbit ugyan láttam már Budapesten is. 
         Kakaóbabot eddig csak szárítva láttam, pontosabban csak a héját. Találkoztam itt a kafír lime-al, megtudtam, hogy létezik a passiógyümölcsnek is több fajtája, éppen úgy, ahogyan a sárkánygyümölcsből is van több fajta, kívülről belülről máshogynéznek ki, de azért hasonlóak. Az ízüket nem tudom, nem volt belőlük kóstoló...:( Otthonról töltök fel még több képet, de itt túl lassú a net és túl nagy a képem állítólag...
         Sok gyümölcsnek most láttam először a nevét, és sajnos az eladó nem beszélt angolul... Mindent lefényképeztem és ígérem utánajárok majd szép lassacskán, hogy mi mire jó, mi micsoda, bár nem kis anyagmennyiség:). 
Kakaóbab, mini ananász, füge...
Felismeritek a képen a kiwanot?  Aki megtalálta jelezheti, aki nem annak itt egy kis segítség:)

A húsos, halas részlegről is készült egy két kép, de mivel minden vagy üveg vagy fólia mögött helyezkedik nem túl éles képek ezek... Azért felteszem, hogy lássátok milyen szörny halakat árulnak:).
Hatalmas kagylóban kínált halak
szörny hal:)

2012. február 16., csütörtök

Müncheni minivakáció: ételek és egyéb érdekességek 1. nap

            Üzleti útból kifolyólag tettünk egy kis utazást Münchenbe. Marcinak dolgoznia kellett, nekem pedig felfedeznem a várost, mondhatom igen "szörnyű feladat". Ezek a bejegyzések erről fognak szólni, az 5 napos minivakációnkról.

Első nap: Február 15. (Repülés, Augustiner, sörözés, vacsora, Paulaner, sörözés)

               Az indulás nem ment gördülékenyen, ugyanis előző nap este kaptunk egy smst, miben járatunk törléséről értesítettek... Egy kis telefonálgatás és elintézve, hogy egy későbbi géppel indulhassunk. A terv persze az volt, hogy 9-re Münchenbe érkezzünk. Még aggódtam is, hogy csak 14:00-tól lehet elfoglalni a szobát és addig meg ne fagyjak a csomagokkal a városban. :)
               Azonban úgy alakult a nagy hó miatt, hogy csak 12:55-kor indul a gép. Semmi gond, legalább lesz időnk kialudni magunkat.
Nos a helyzet az volt, hogy nem csak a müncheni reptér lett tele hóval, hanem a budapesti is, ezért 2 órát a gépen ültünk a reptéren, mert nem engedtek minket felszállni! Ezért mondhatom, hogy én 3órát ültem a repülőn, mire megérkeztem :) Az repülőút hamar eltelt, kaptunk egy szendvicset is, ami délután 3-kor igen jól esett:). 
           A Lufthansa légitársasággal utaztunk, ami azért kapcsolódik ide, mert ugye Német...Történt ugyanis, hogy játszottam a telefonon és közben hallgattam a pilótát, majd mikor befejezte mondtam is nagy boldogan a Marcinak, hogy "Jé, én tényleg tudok németül, mert minden szót értettem!", mire ő közölte, hogy "igen, mert angolul beszélt...":) Igazából tényleg nem németül beszélt, de egy két dolgot azért németül is értek:)

          16:30-ra már nálunk voltak a csomagok, és elindulhattunk a szállás felé. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ne taxival tegyétek meg a müncheni reptér- München belváros utat, ugyanis mi kicsit drága tanulópénzt fizettünk...csupán 32 km.

                  A szobát átvéve elindultunk enni egy jót. Szakadt a hó és nagyon hideg volt, csupa latyak volt minden. Az utca végére érve már át is ázott a fantasztikusan meleg csizmám, ami nem túl vízálló, de tényleg meleg! Mivel így nem maradthattam és már amúgy is tervbe volt régóta, hogy beszerezzek egy vízálló-télálló- meleg cipőt, ezért elkezdtünk keresni egyet. 
Találtunk is egy boltot a sok száz közül, ahol tetszett ez-az... Fel is próbáltam egyet, majd arrébb mentem a fél pár csizmámat otthagyva, hogy egy másikat próbáljak. Mondtam is, hogy ide kéne hozni, mert milyen már, hogy a bolt másik felén hagyom, de aztán nem foglalkoztam vele:)
Egyszer csak látom Marci rohan az otthagyott fél pár csizmámhoz, ami megtetszett két leányzónak és már nézegették, hogy hányas és hol az ár rajta:) Marcit sem kell félteni, egyből adta is volna el, ugyanis nagyon tetszett nekik:) Végül aztán nem akartak 200 Eurót adni érte (nem is értem miért), de mi megvettük életem első meleg, vízálló cipőjét.

                 Ezekután nem tarthatot vissza semmi a vacsorától, be is tértünk egy autentik német sörházba, az Augustiner-be. 

Az Augustiner bejárata, nappali fényben

Tele mindenféle nációval, tömött asztalok, beszélgetés, nevetés, zsivaj. Leültettek egy asztalhoz, amin 5 másik emberrel osztoztunk, de állítólag ez Németország:) A kaja kiváló volt, bár sokmindent nem értettem az étlapból, de jót választottam. 

Vegyes tál: nokedli, baconnel grillezett csirkemell, tejszínes erdei gomba ragu, töltött kolbász, sülthagyma.

          Marci itt is ellenőrizte a sörök minőségét, jelenti ide is érdemes ellátogatni! :) Rám kicsit furán nézett a pincér, mikor közöltem, hogy csak vizet kérek, ha nincs őszibaracklé...:) 

        Ezután, hogy lemozogjuk sétáltunk egy keveset a hóesésben, majd betértünk egy Paulaner Brauhaus-ba. Marci eltökélt szándéka, hogy megszeretteti velem a sört, de bevallom őszintén nem sikerült neki ezidáig. Búzasört ivott, én is megkóstoltam, de az az igazság, hogy akkor is SÖR, maradtam a gyümölcslénél.

Mivel korán volt másnap a kelés, ezért erre a napra ennyi jutott.