2012. május 25., péntek

Spárgás, tejszínes penne

                 Spárga, csirkemell, "aszta-pasta" :), szóval ez egy tésztás étel, felhasználva a tavasz adta lehetőségeket. Került bele tejszín és petrezselyem is, hamar elfogyott:).

A hozzávalók előtte...

A hozzávalók négy személyre:

  • fél csomag penne tészta
  • egy csomag petrezselyem
  • 500 g zöldspárga
  • 2 szál újhagyma
  • 2 dl főzőtejszín
  • 1 dl tej
  • 1 dl víz
  • 1 egész csirkemell
  • só, bors
                  A tésztát lobogó sós vízben kifőzzük, leszűrjük. A csirkemellett kockákra vágva megpirítjuk egy kis olajon, melléadjuk a karikákra vágott újhagymát, sózzuk, borsozzuk, majd felöntjük az 1dl tejjel, 1 dl vízzel és lefedve addig főzzük, amíg meg nem puhul a csirkemell. 
Eközben a spárgát feldaraboljuk egy centis darabokra és forrásban lévő vízbe dobjuk 1 percre. Ha szeretnénk, hogy megőrizze a szép zöld színét egy kis szódabikarbónát adunk a vízhez. Mikor félig megpuhult a csirkemellhez adjuk és felöntjük a tejszínnel. Együtt főzzük, amíg egy kicsit besűrűsödik, ha kell még sózzuk, borsozzuk, lehet hozzáadni egy gerezd fokhagymát átpréselve. 
Lehúzzuk a tűzről és az apróra vágott petrezselymet beleforgatva tálaljuk a tésztával! Ízlés szerint megszórhatjuk reszelt sajttal, parmezá forgácsokkal... ki mit szeret mi anélkül ettük és fantaszikus volt úgy is:).
Remélem kipróbáljátok!


...és utána

2012. május 22., kedd

Bögrés- banános :)

                 A következő süti találó neve a mértékegységből jött, nem kell aggódni a bögrét nem kell belesütni:). Az eredeti (amerikai) recept csészét ír, de mivel nekünk nincs csészénk, bögrével oldottam meg, ezáltal az adag a kétszerese lett, de nem gond ugyanis ebből nem lehet annyit sütni, amennyit nem lehetne elpusztítani:).
                    Azért nem írom, hogy miben süssétek, ha ki akarjátok próbálni, mert lehet, hogy lefelezitek vagy amúgy sincs olyan formátok, ezért azt ajánlom, hogy keverjétek ki a tésztát és nézzetek utána mibe fér bele, számoljatok azonban azzal, hogy sütés közben meg is emelkedik, tehát ne töltsétek csurig.



Hozzávalók:

  • 1,5 bögre jó érett banán püré, (villával törjétek össze)
  • 2 teáskanál citromlé
  • 3 bögre finomliszt
  • 2 bögre barnacukor
  • 1/8 bögre fehér "rendes" cukor
  • 3 nagy tojás
  • 1 csomag vaníliáscukor
  • 1 csipet só
  • 1,5 teáskanál sütőpor
  • 3 evőkanál tejföl
  • 3/4 bögre puha margarin
                       A banánokat villával pürésítsd majd a citromlevet hozzákeverve tedd félre. Kis tálba szitáld át a lisztet a sütőporral és a sóval majd ezeket is tedd félre. Egy nagy tálba verd fehéredésig a tojásokat a cukrokkal, majd tedd hozzá a margarint és azzal is keverd jól össze. Ezután a banánpürét és a tejfölt is add a masszához, végül óvatosan add hozzá a lisztes keveréket. Csomómentes egynemű masszát kell, hogy kapj. 
                   Ha ezzel elkészültél válaszd ki a megfelelő méretű sütőformát béleld ki sütőpapírral vagy vajazd és lisztezd ki. Öntsd át a masszát és tedd be 180 fokos, előmelegített sütőbe kb. 1 órára, de mindenképpen ellenőrizd tűpróbával, mielőtt elzárod a hőt:).
                        Ha kibírod addig, várd meg amíg kihűl, majd szeleteld. Érdemes kipróbálni nutellával megkenve banánkarikákkal a tetején:) Hmmm, nagyon ott van:).



2012. május 18., péntek

Éttermi beszámoló- nem ajánló

            A következő olvasmány, beszámolóm egy hétvégi visegrádi éttermezésről. Annyira meghökkentett a dolog, hogy muszáj megírnom. 
Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogy engedheti meg magának egy étterem, ami ugye VENDÉGLÁTÁSBÓL él, hogy ilyen pincéreket foglalkoztasson, ezzel leírva a helyet magát.

                         Szóval a hely a visegrádi Nagyvillám Étterem. Először is kezdeném azzal, hogy gyönyörű a hely, káprázatos a kilátás, hangulatos a belső kialakítás. Az ételekről később.... majd rájöttök, hogy miért is!
Egy nagy baráti társasággal beszéltük meg az ebédet ebben az étteremben. Mivel sokan voltunk két külön asztalhoz ültünk. Mi ketten kicsit később érkeztünk, így a többiek már rendeltek italt, pont érkezésünkkor hozta ki a pincér. Az első meghökkentő hiba: habár látványosan épp akkor ültünk le, még véletlenül sem kérdezte volna meg, hogy mit innánk. Jó, gondoltam nem rohan le egyből, lehet hogy előbb hoz nekünk is étlapot, vagy megkérdezi, hogy hozhat-e? De nem így történt, így az asztaltársaktól kaptunk étlapot, majd mikor 15 perc múlva újra megjelent a kedves pincér, még italt is tudtunk rendelni:). 
                 Egész nap nem ettem, elhatároztam, hogy előétellel kezdem a finom ebédet. Le is adtuk a rendelést, mindenki kért valamilyen levest vagy előételt. (Ekkor már elfogyott az italom, de a figyelmes pincér nem várt volna még egy percet, hogy kérjek még egyet...) Oké semmi gond, nem vagyunk nagy balhésok, így nem foglalkoztam ezzel, gondoltam, ha hozza az előételemet, kérek majd inni is. 
                  Az előétel, amit választottam padlizsánkrém volt, grillezett zöldségekkel, pirítóssal. Az adag rettentő nagy volt, főételnek is elég lett volna és nagy nagyon finom is volt. Egy problémám volt vele, hogy a grillezett zöldség hideg volt, de lehet, hogy direkt. Egyszóval nagyon meg voltam elégedve és alig vártam a főételt, hiszen ha ilyen finom volt az előétel, akkor a főétel hmmm:).

                     Meg is jött a pincér, meghozta a főételeket, néhány leveses és előételes tányért el is vitt (azért nem az összeset, nehogy legyen helyünk:)), de az enyémet bizony nem hozta. Jólvan, türelmes lány vagyok, majd a következő körrel (a másik asztaléval együtt) kihozzák. De nem így történt, mindenki megkapta az ételt csak én nem. Sehol a pincér, akinek szólhattunk volna, hogy mi a helyzet. 
Mikor már mindenki megette az ételét, meg is jelent egy pincér, akinek jeleztem, hogy nézzen már utána, ha nem nagy kérés, hogy mi a helyzet a kb. 45 perce megrendelt főételemmel. Nagyon készségesen elismételte, hogy mi a hiányzó étel, majd mondta, hogy utánanéz és jön, szól, hogy hogy állnak. Ekkor megettem az előételem maradékát, amit direkt nem ettem meg, hogy legyen hely a következő fogásnak:) és egyre idegesebb voltam... A pincér akinek szóltam, hogy nézzen utána 20 perce eltűnt és nem jött vissza. Ez valami vicc gondoltam.
Mivel már mind a két asztal befejezte az ebédet, úgy döntöttem, nem kérem az enyémet, hiszen nincs kedvem egyedül enni. 

Ekkor elő is került valahogy egy pincér, akinek mondtuk, hogy akkor töröljék a rendelést, amit elfelejtettek kihozni. Mire ő felháborodva megkérdezte, hogy "igen, töröljük?" Ekkor, azt hittem nem hallok jól. Minimum bocsánatot kellett volna kérnie, hogy nem sikerült kihozniuk több mint egy órája a főételemet, arról nem beszélve, hogy éreztethette volna, hogy bánja, és esetleg kiengesztelhetne-e a hely egy ajándék desszerttel vagy valami. Ehelyett még ő volt felháborodva. 
                        Na és ez a szomorú Magyarországon. Egyszerűen egy-két hely és sok- sok ember el van tévedve. Én vagyok a vendég, a vásárló, az akárki aki itt hagyja a pénzét és ne ő tegyen szívességet, azzal hogy méltóztat kiszolgálni.
                      A vége az lett, hogy a törlést követően 15 perc múlva megjelent egy pincér hozva a hiányzó ételt:) Köszöntük nem kértük, de egy bocsánat kérést nem kaptam, pedig éhesen távoztam. 
Az egyik barátunk pedig nagy nehézségek árán leintett egy pincért és kért kávét, majd a pincér anélkül, hogy megkérdezte volna az asztalnál ülő többi embert is, hogy hozhat- e még valakinek valamit, sarkon fordult!:)
                          A helyről tehát ennyit, az étel, amennyihez szerencsém volt finom volt, de a kiszolgálás elrontott mindent. Valószínű, hogy minket ott többet nem látnak és nem szívesen fogom ajánlani akárkinek is a helyet, hiszen van éppen elég étterem, ahol finom az étel és még a kiszolgálás szó jelentését is ismerik!