Üzleti útból kifolyólag tettünk egy kis utazást Münchenbe. Marcinak dolgoznia kellett, nekem pedig felfedeznem a várost, mondhatom igen "szörnyű feladat". Ezek a bejegyzések erről fognak szólni, az 5 napos minivakációnkról.
Első nap: Február 15. (Repülés, Augustiner, sörözés, vacsora, Paulaner, sörözés)
Az indulás nem ment gördülékenyen, ugyanis előző nap este kaptunk egy smst, miben járatunk törléséről értesítettek... Egy kis telefonálgatás és elintézve, hogy egy későbbi géppel indulhassunk. A terv persze az volt, hogy 9-re Münchenbe érkezzünk. Még aggódtam is, hogy csak 14:00-tól lehet elfoglalni a szobát és addig meg ne fagyjak a csomagokkal a városban. :)
Azonban úgy alakult a nagy hó miatt, hogy csak 12:55-kor indul a gép. Semmi gond, legalább lesz időnk kialudni magunkat.
Nos a helyzet az volt, hogy nem csak a müncheni reptér lett tele hóval, hanem a budapesti is, ezért 2 órát a gépen ültünk a reptéren, mert nem engedtek minket felszállni! Ezért mondhatom, hogy én 3órát ültem a repülőn, mire megérkeztem :) Az repülőút hamar eltelt, kaptunk egy szendvicset is, ami délután 3-kor igen jól esett:).
A Lufthansa légitársasággal utaztunk, ami azért kapcsolódik ide, mert ugye Német...Történt ugyanis, hogy játszottam a telefonon és közben hallgattam a pilótát, majd mikor befejezte mondtam is nagy boldogan a Marcinak, hogy "Jé, én tényleg tudok németül, mert minden szót értettem!", mire ő közölte, hogy "igen, mert angolul beszélt...":) Igazából tényleg nem németül beszélt, de egy két dolgot azért németül is értek:)
16:30-ra már nálunk voltak a csomagok, és elindulhattunk a szállás felé. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ne taxival tegyétek meg a müncheni reptér- München belváros utat, ugyanis mi kicsit drága tanulópénzt fizettünk...csupán 32 km.
A szobát átvéve elindultunk enni egy jót. Szakadt a hó és nagyon hideg volt, csupa latyak volt minden. Az utca végére érve már át is ázott a fantasztikusan meleg csizmám, ami nem túl vízálló, de tényleg meleg! Mivel így nem maradthattam és már amúgy is tervbe volt régóta, hogy beszerezzek egy vízálló-télálló- meleg cipőt, ezért elkezdtünk keresni egyet.
Találtunk is egy boltot a sok száz közül, ahol tetszett ez-az... Fel is próbáltam egyet, majd arrébb mentem a fél pár csizmámat otthagyva, hogy egy másikat próbáljak. Mondtam is, hogy ide kéne hozni, mert milyen már, hogy a bolt másik felén hagyom, de aztán nem foglalkoztam vele:)
Egyszer csak látom Marci rohan az otthagyott fél pár csizmámhoz, ami megtetszett két leányzónak és már nézegették, hogy hányas és hol az ár rajta:) Marcit sem kell félteni, egyből adta is volna el, ugyanis nagyon tetszett nekik:) Végül aztán nem akartak 200 Eurót adni érte (nem is értem miért), de mi megvettük életem első meleg, vízálló cipőjét.
Ezekután nem tarthatot vissza semmi a vacsorától, be is tértünk egy autentik német sörházba, az Augustiner-be.
 |
| Az Augustiner bejárata, nappali fényben |
Tele mindenféle nációval, tömött asztalok, beszélgetés, nevetés, zsivaj. Leültettek egy asztalhoz, amin 5 másik emberrel osztoztunk, de állítólag ez Németország:) A kaja kiváló volt, bár sokmindent nem értettem az étlapból, de jót választottam.
 |
| Vegyes tál: nokedli, baconnel grillezett csirkemell, tejszínes erdei gomba ragu, töltött kolbász, sülthagyma. |
Marci itt is ellenőrizte a sörök minőségét, jelenti ide is érdemes ellátogatni! :) Rám kicsit furán nézett a pincér, mikor közöltem, hogy csak vizet kérek, ha nincs őszibaracklé...:)
Ezután, hogy lemozogjuk sétáltunk egy keveset a hóesésben, majd betértünk egy Paulaner Brauhaus-ba. Marci eltökélt szándéka, hogy megszeretteti velem a sört, de bevallom őszintén nem sikerült neki ezidáig. Búzasört ivott, én is megkóstoltam, de az az igazság, hogy akkor is SÖR, maradtam a gyümölcslénél.
Mivel korán volt másnap a kelés, ezért erre a napra ennyi jutott.
