Müncheni minivakáció: ételek és egyéb érdekességek 5. nap

Február 19. ötödik nap ( BMW Welt, BMW múzeum, olimpia park, repülés, Budapest)

            Elérkezett az utolsó, azaz az 5. nap. Vasárnap volt és eső szemerkélt, de nem gond, mert szombaton csodás napsütésünk volt és mára úgyis benti programokat találtunk ki:).

                  Az első utunk a BMW Weltbe vezetett, ami a BMW gyár, múzeum és bemutatóterem egyben. BMW világ:) a bemutató teremben igazán sok mindent lehet csinálni, vannak játékok, be lehet ülni az autókba, volt motoros bemutató, fel lehet ülni motorokra is és az egész nagyon csillogós, varázslatos hely, a férfiak egyik paradicsoma:). Bár bevallom nekem is tetszett ez, az...

Azt hiszem még nőnie kell:)

Kinéztünk egy kocsit, de kizáró ok, hogy nem fér bele Szotyi (a vizslám) szállító doboza...persze "csak" ez volt a baj vele:).

Tovább mentünk a BMW múzeumba, ahol a kezdetektől meg lehet csodálni a BMW autókat, motorokat, sőt olyan egyediségeket is, mint a Z8- as BMW, amelyből egy párat gyártottak és bizony ez volt az egyik 007-es autó. Ezét már megérte, de sajnos beülni ebbe nem lehetett:).

Arra nem kaptunk választ a múzeumban, hogy a BMW minek a rövidítése, így utánanéztem  neten, hogy meg tudjam írni, ha már ez a téma. A BMW a Bayerische Motoren Werke rövidítése, bár lehet, hogy ez annyira egyértelmű, hogy azért nem írták ki:).

A bemutatóterem egy része belülről, ezen a lépcsősoron motorozott föl és le a bemutatón a srác

Az X3-ban, épp felfedeztem a tetőablakot:)

A múzeumban is fotóztam egy párat és mivel ezekről nem beszélni kell, meg is osztok néhány képet:).

Típus és évszámok damilon lógatva

A 007-es ügynöki kocsi

Hihetetlen, hogy nem tudtam úgy lefotózni, hogy egyszínűek legyenek, szóval eredetileg mind mélybordó, vagy olyasmi, de itt olyanok, mintha a nap kiszívta volna a szinüket:)

A BMW Welt épületei kívülről (a "csésze" a múzeum)

                  A BMW múzeum után eljött az én időm és meglátogattuk az olimpia parkot, ahol az 1972-es olimpia került megrendezésre. Történelmi helyszín, történelmi élmény:). Bár Marci nem érezte át, hogy pontosan melyik járdán lépked, de mivel járt erre a Metallica is, mindjárt máshogy érezte magát. A toronyban ugyanis van egy kis rockmúzeum:). Mindketten megtaláltuk a magunknak való látnivalót.

Az olimpia park téképe

             Először felmentünk a parkban található toronyba, ahol a liftút előtt ebédeltünk egy jót (elvégre is ez egy gasztro blog).:)

A bazsalikomos pestós penne receptje:

Hozzávalók:

• penne tészta
• 2 marék bazsalikom
• 2 kávéskanál fenyőmag
• olivaolaj
• só, bors
• fokhagyma
• koktélparadicsom
• parmezán sajt
• díszítésnek hirtelen bő olajban kisütött ruccola csipsz

            A penne tésztát bő, sós vízben kifőzzük. A bazsalikomot a fenyőmaggal, egy gerezd fokhagymával és az olivaolajjal leturmixoljuk, sóval borssal ízesítjük. A kifőtt tésztát megforgatjuk a pestóban, tetejére parmezánt reszelünk és megszórjuk a ruccola csipsszel, ízlés szerént 2-3 szem koktél paradicsommal.

Pestos penne ala münchen:)

                  A toronyba lifttel mentünk fel, ami nem kicsit volt gyors. Reménykedtük a beígért szép kilátásban, de a jégcsapok miatt nem engedtek fel a fotós szintre, így egy ablak mögül csodálhattuk a panorámát, amely elég szürke és semmitmondó volt az évnek ezen szakában. A rockmúzeum is maga volt a vicc kategória, hiszen állítom, hogy Marci szobájában több erekje van, mint ott volt, arról nem beszélve, hogy mit keres Shakira avagy a Back Street Boys plakátja a falon?

                  A torony után elsétáltunk az olimpiai uszodához, amely ma is, mint a többi sportlétesítmény látogatható és használható a nagyközönség számára. Jó lett volna úszni egyet, elmondani, hogy egy olimpiai medencébe ugrottam fejest, de erre sajnos nem volt időnk. 

Az olimpiai tó a toronyból fotózva

Az olimpia stadion

Az uszoda bejárata

Az uszoda belülről

A parkból hazafelé vettünk még két óriási palacsintát és irány a repülőtér...Itt ért véget a müncheni minivakációnk...

Müncheni minivakáció: ételek és egyéb érdekességek 1. nap

            Üzleti útból kifolyólag tettünk egy kis utazást Münchenbe. Marcinak dolgoznia kellett, nekem pedig felfedeznem a várost, mondhatom igen "szörnyű feladat". Ezek a bejegyzések erről fognak szólni, az 5 napos minivakációnkról.

Első nap: Február 15. (Repülés, Augustiner, sörözés, vacsora, Paulaner, sörözés)

               Az indulás nem ment gördülékenyen, ugyanis előző nap este kaptunk egy smst, miben járatunk törléséről értesítettek... Egy kis telefonálgatás és elintézve, hogy egy későbbi géppel indulhassunk. A terv persze az volt, hogy 9-re Münchenbe érkezzünk. Még aggódtam is, hogy csak 14:00-tól lehet elfoglalni a szobát és addig meg ne fagyjak a csomagokkal a városban. :)

               Azonban úgy alakult a nagy hó miatt, hogy csak 12:55-kor indul a gép. Semmi gond, legalább lesz időnk kialudni magunkat.

Nos a helyzet az volt, hogy nem csak a müncheni reptér lett tele hóval, hanem a budapesti is, ezért 2 órát a gépen ültünk a reptéren, mert nem engedtek minket felszállni! Ezért mondhatom, hogy én 3órát ültem a repülőn, mire megérkeztem :) Az repülőút hamar eltelt, kaptunk egy szendvicset is, ami délután 3-kor igen jól esett:). 

           A Lufthansa légitársasággal utaztunk, ami azért kapcsolódik ide, mert ugye Német...Történt ugyanis, hogy játszottam a telefonon és közben hallgattam a pilótát, majd mikor befejezte mondtam is nagy boldogan a Marcinak, hogy "Jé, én tényleg tudok németül, mert minden szót értettem!", mire ő közölte, hogy "igen, mert angolul beszélt...":) Igazából tényleg nem németül beszélt, de egy két dolgot azért németül is értek:)

          16:30-ra már nálunk voltak a csomagok, és elindulhattunk a szállás felé. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ne taxival tegyétek meg a müncheni reptér- München belváros utat, ugyanis mi kicsit drága tanulópénzt fizettünk...csupán 32 km.

                  A szobát átvéve elindultunk enni egy jót. Szakadt a hó és nagyon hideg volt, csupa latyak volt minden. Az utca végére érve már át is ázott a fantasztikusan meleg csizmám, ami nem túl vízálló, de tényleg meleg! Mivel így nem maradthattam és már amúgy is tervbe volt régóta, hogy beszerezzek egy vízálló-télálló- meleg cipőt, ezért elkezdtünk keresni egyet. 

Találtunk is egy boltot a sok száz közül, ahol tetszett ez-az... Fel is próbáltam egyet, majd arrébb mentem a fél pár csizmámat otthagyva, hogy egy másikat próbáljak. Mondtam is, hogy ide kéne hozni, mert milyen már, hogy a bolt másik felén hagyom, de aztán nem foglalkoztam vele:)

Egyszer csak látom Marci rohan az otthagyott fél pár csizmámhoz, ami megtetszett két leányzónak és már nézegették, hogy hányas és hol az ár rajta:) Marcit sem kell félteni, egyből adta is volna el, ugyanis nagyon tetszett nekik:) Végül aztán nem akartak 200 Eurót adni érte (nem is értem miért), de mi megvettük életem első meleg, vízálló cipőjét.

                 Ezekután nem tarthatot vissza semmi a vacsorától, be is tértünk egy autentik német sörházba, az Augustiner-be. 

Az Augustiner bejárata, nappali fényben

Tele mindenféle nációval, tömött asztalok, beszélgetés, nevetés, zsivaj. Leültettek egy asztalhoz, amin 5 másik emberrel osztoztunk, de állítólag ez Németország:) A kaja kiváló volt, bár sokmindent nem értettem az étlapból, de jót választottam. 

Vegyes tál: nokedli, baconnel grillezett csirkemell, tejszínes erdei gomba ragu, töltött kolbász, sülthagyma.

          Marci itt is ellenőrizte a sörök minőségét, jelenti ide is érdemes ellátogatni! :) Rám kicsit furán nézett a pincér, mikor közöltem, hogy csak vizet kérek, ha nincs őszibaracklé...:) 

        Ezután, hogy lemozogjuk sétáltunk egy keveset a hóesésben, majd betértünk egy Paulaner Brauhaus-ba. Marci eltökélt szándéka, hogy megszeretteti velem a sört, de bevallom őszintén nem sikerült neki ezidáig. Búzasört ivott, én is megkóstoltam, de az az igazság, hogy akkor is SÖR, maradtam a gyümölcslénél.

Mivel korán volt másnap a kelés, ezért erre a napra ennyi jutott.