Február 18. ( Neuschwansteini kastély,
vacsora, borozás, „pálinkázás”)
Ma szombat van és a reggel korán indult, ez az
első reggeli, amit együtt fogyasztottunk el :). Az idő
szuper! Hétágra süt a nap, irány az autókölcsönző és a mára betervezett
mesekastély.
Már az odavezető út is varázslatos volt,
ugyanis a navi elirányított minket kis sífalvakba, pihenőnegyedekbe a
hegyekben.
Mindenfelé hó és napsütés. Hangulatos kis házak, boldog, játszadozó
gyermekek. Az autónk is egy felsőkategóriásra sikeredett, igen jól éreztük
magunkat benne :).
A neuschwansteini kasély a bajor hegyekben található,
Hohenschwangau falucskájában „rejtőzik”. Képeken már láttam ezelőtt, de nem
hittem volna, hogy élőben is ilyen lenyűgöző látványt nyújt. A kastély, mintha
tényleg egy mesekönyvből lépett volna elő, a szikla amin áll, a kacifántos
tornyai, a színek, amik körülveszik. Egyszóval csodaszép, de a képek szerintem
önmagukért beszélnek. Azt azért hozzátenném, hogy restaurálás alatt van 2012
végéig a fő tornya és az egyik hátfala, de azért érdemes ellátogatni ide (is).
Ezt a képet nem én készítettem, a honlapról szedtem le, hiszen ilyen szögből mi nem láttuk... |
A kastélyt nem lehet autóval meglátogatni, le
kell parkolni a falucskában. Nem lehet önállóan látogatni a kastély belsejét,
csak vezetővel. Megvettük a jegyeket és még volt egy óránk a turnus indulásáig.
A faluból megy fel busz is, amivel fel lehet menni, de az ma éppen nem járt,
nem mintha azzal akartunk volna menni. Kényelmes tempóban fel lehet sétálni 20
perc alatt, fenyvesekkel övezett hegyi, kanyargós kis úton. De, aki szeretne
lovaskocsival is megteheti ezt az utatJ. Komolyan
mondom varázslatos.
A kastély és mögötte a tó, aminek jelentős szerepe volt...(http://www.neuschwanstein.de) |
A kastély Bajorország királyáé, II. Ludvigé
volt. 1886, a király halála után egyből át is adták a látogatóközönségnek,
habár sosem készült el teljesen. Az egyik szint teljesen üres, büfét és múzeumot rendezett be rajta a mai kor embere, mondhatom nem ez a legszebb része:).
A királynak nem volt felesége és utódai sem,
és körülbelül fél évet lakott a kastélyban. És, hogy miért csak ennyit? Nos a halálát rejtély övezi, meg is osztom veletek a mesét.
Egyszer volt hol nem volt II. Ludvig, bajorország királya. Ez a király szép barátságot ápolt Wagnerrel a híres neves zeneszerzővel, akinek sok operát köszönhetünk. Azonban valakinek útban volt ez a király és megvádolta, hogy szellemileg nem ép, vizsgálják meg. A vizsgálatra nem tudni, hogy sor került-e, de az biztos, hogy a bíroság elítélte, ugyanis egy orvos megállapította róla, hogy mentális betegsége miatt nem alkalmas a királyi feladatok elvégzésére... Az ítélet után száműzték neuschwansteini kastélyába, királyi feladatai alól felmentették. A kastélyt ekkor már 17 éve építették, és lakható állapotban volt, a király azonban még nem lakott benne fél évet sem.
A bírósági ítélet után két nappal "rejtélyes" körülmények között meghalt. A rejtély azonban nem is annyira rejtély, hiszen szerintünk elég egyértelmű, hogy nem volt elmebeteg, hanem az a valaki, aki kérte a vizsgálatot meg akart tőle szabadulni végleg.
Két nappal az ítélet után történt ugyanis, hogy pszichiáterével együtt éppen a kastély mögötti tavon csónakáztak, amely csónakázásról sem a király sem az orvos nem tért vissza... Mindenki eldöntheti, hogy mit hisz, holttestüket a tóban találták meg és tuti nem cápa támadta meg őket...
Amint említettem a király jó barátja volt Wagnernek. Az egész kastélyt Vágner operái ihlették. Olyannyira, hogy egy színházi festő álmodta meg a kastély kinézetét, az alapján, hogy a király mesekastélyt kért tőle.
A kastély belső berendezése egy-egy opera díszleteit, részleteit adják vissza. Van például egy szoba, ami egy az egyben egy barlang és szintén az egyik operából a díszlet. Ebből a barlangszobából nyílik egy csodálatos, üvegezett erkély, loggia, amely a kastély oldalán található és gyakran teázott olvasgatott ezen a helyen...Lélegzetelállítóan szép! Mondhatom volt ízlése...
A király hálószobája (http://www.neuschwanstein.de) |
A Neuschwanstein, szó szerinti fordításban Újhattyúkövet jelent és igen sokszor köszön vissza a hattyú motívum: kilincseken, fali festményeken, porcelán hattyúk formájában. A király kedvenc állata volt, illetve egy régi bajor lovagrend is a hattyút használta jelképének.
A kastélyban található egy színházterem, ami az utolsó elkészült szobája a kastélynak, a király halála előtt egy héttel fejezték be...
A kastély vezetékes folyóvízzel rendelkezett, és telefonnal! Igen itt található az egyik legrégebbi telefonkészülék, igaz csak a másik kastélyt és a postahivatalt tudta hívni:). Mivel II. Ludvig adott a korszerű berendezésekre, ezért természetesen nem hiányozhat a modern KONYHA, ami még ma is megállja a helyét, sőt!
A kastélyt kivülről is megnéztük...Habár lezárt és tiltott úton mentünk, nem hagyhattuk ki a veszélyesnek tartott hídat, amiről szintén szép kilátás nyílik a kastélyra. Egyáltalán nem volt csúszós, csak havas az út, nagyon jót sétáltunk.
A kastély a hídról. Ezen látszik a kis kiugró üvegezett teázós, olvasós erkély |
A lovaskocsi |
A bal oldali a végzetes tó, és a kastély, amit fel tudott hívni telefonon:) |
A fárasztó, kirándulós nap után este 7 körül értünk be a városba és nagyon éhesek voltunk. Jártunk több helyen is, de végül egy, a piac tér melletti olasz helynél döntöttünk, mert kicsit sok volt már a csülökből, kolbászokból, perecekből...
A hely nagyon hangulatos volt, "pálinkával" (,amit azért vétek annak nevezni... ugyanis olasz rövidet, grappát ittunk) kezdtük az estét és borral, sörrel folytattuk. Közben megérkezett a vacsora is, lasagna és tonhalsaláta. Ez utóbbi ugyan a képen jól mutat, de minden nagyképűséget nélkülözve én jobbat készítek...
Az étterem előtere |
A jól mutató tonhalsaláta... |
Sokáig beszéllgettünk, míg végül a pincérnő szólt, hogy zárnának... Hát így ért véget a minivakációs utolsó müncheni vacsoránk.