Ananász, a szuper gyümölcs

                              Úgy döntöntöttem, hogy ennek a szuper gyümölcsnek készítek egy saját bejegyzést. Hogy miért is szuper? Mert negatív kalóriás, azaz zsírégető :) Na de tisztázzunk egy- két dolgot. Mindig is jót nevettem azon, hogy ha valamelyik edzéstípusra ráteszik a "zsírégető" jelzőt egyből teltházas lesz az óra. És ilyenkor azon nevettem, hogy ugyan a többi mozgásformát tán nem "égeti a zsírt"? (halkan megjegyezném, hogy dehogynem! és lehet nekem hinni, diplomám van sporttudományokból). Na de ez más tészta...

                 Most az ananászról szeretnék szót ejteni és arról, hogy mit is jelent az, hogy negatív kalória. Természetesen nem azt, hogy nincs benne kalória... A Kolombusz gyümölcseként is emlegetett finomságot, ha nyersen fogyasztjuk és NEM konzerből kivéve, (ami tele van a tartósításhoz elengedhetetlen cukorral), akkor az emésztéshez több energiát használunk fel, mint amennyit a szervezet a gyümölcsből nyer. Így értendő tehát a negatív kalória. A gyümölcsöket amúgy is célszerű nyersen fogyasztani, hiszen ekkor hasznosíthatjuk belőlük a legtöbb vitamint, rostot, ásványi anyagot és minden jót, amit tartalmaznak. 

                     Az ananász tehát bátran segítségül hívható egy- egy diéta alkalmával (a legtöbb gyümölccsel azonban csak okosan, hiszen sok bennük a fruktóz...). 

Fogyasszunk minnél többet belőle, ha már Kolombusz felfedezte nekünk ezt a gyulladáscsökkentésben is segítő gyümölcsöt.

                             És egy kis segítség a vásárlásához: ha az ananász felső leveleit finoman meghúzva könnyedén kijön, akkor nagy valószínűséggel érett. Illatát is érdemes figyelembe venni, azonban a színe becsapós lehet, hiszen vettem én már mézédes zöld héjú ananászt, így maradok a levél húzogatós trükknél, nekem eddig bevált. :) Nemsokára megosztok egy könnyed, desszertnek is beillő receptet ananász felhasználásával.

Almás, zabpelyhes puha kekszek, proteinnel

                                 

                               Ez egy olyan keksz, ami puha marad a sütés után is, akkor is ha már kihűlt. Marci szerint süteménynek kéne hívnom, de én mégis keksznek nevezem. Ez is remek finomság reggelire, a délelőtt folyamán éhségünk csillapítására, vagy uzsonnára. Nem tartalmaz se cukrot, se lisztet, mégis egyben marad és nem morzsálódik.

Hozzávalók: 14 db kekszhez

• 33 g vaníliás proteinpor (fehérjepor)
• fél teáskanál szódabikarbóna
• 3 dl zabpehely darálva (tudom, hogy nem folyékony hozzávaló, de nem mérleggel, hanem bögrével mértem:))
• 3 dl zabpehely egészben
• 1 csipet só
• 1 evőkanál természetes édesítőszer, ez esetben xilit
• 1 evőkanál keserű kakaópor
• 1 egész tojás
• 1 egész alma reszelve, nyugodtan maradjon rajta a héja!
• 1 dl laktózmentes tej, de vízzel is működik
• 1-1 evőkanál zabpehely a kekszek tetejére (el is hagyható)

Az elkészítés menete:

1. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, légkeveréses módba.
2. Öntsük egy nagy tálba a száraz hozzávalókat és keverjük jól össze.
3. Egy másik tálba keverjük össze egy villa segítségével a tojást a tejjel (vagy vízzel). Majd adjuk hozzá a reszelt almát is. Keverjük össze.
4. Adjuk a nedves keveréket a száraz hozzávalókhoz, és a villa segítségével keverjük össze. 
5. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe adagoljunk egyforma gombócokat (kb 1 evőkanálnyi) és a villával nyomkodjuk szét kör alakúra.
6. Szórjuk meg a kekszek tetejét egy- egy evőkanál zabpehellyel és tegyük a sütőbe 10-12 percre.

Sültpaprika krémleves

                                          Leves. Hidegen melegen, akár krém- akár nem, mindig jó döntés egy menü összeállításakor. Sőt akkor is, ha éppen súlyt akarunk veszteni- vagy megtartani :), hiszen ilyenkor sem mindegy, hogy mit és mennyit eszünk. A leves azért jó döntés, mert eltelít és utána már nem is annyira vagyunk éhesek, így nem tudunk olyan sokat enni a "másodikból" :). 

                                     Ezt a levest még sohasem készítettem ezelőtt és csak egyszer kóstoltam egy kanálkával, de azóta foglalkoztat az elkészítése. Itt, egy akció alkalmával, igen olcsón hozzájutottam a kápia paprikához, így elérkezett az ideje, hogy elkészítsem és megosszam veletek. 

Kivételesen ebéd után fotóztam, mert már nem bírtuk olyan éhesek voltunk ééés nagyon rezgett a léc, hogy nem marad mit fotóznom:). Így, az iszonyat önuralmunknak hála, maradt egy kevéske, hogy lássátok a gyönyörű színét. Amúgy is kóstolni kellett, hogy le tudjam írni, érdemes- e nekiállni. :) Mi az hogy?! Nagyon- nagyon finom. 

Mi egyből a tűzről levéve, melegen ettük, de ez azon levesek egyike, ami finom hidegen is, de szerintem melegen jobb. (Tapasztalat, hiszen másnap megkóstoltam úgy is).

Hozzávalók:

• 1 közepes méretű, piros kaliforniai paprika
• 10 db kisebb kápia paprika
• 2 fél, napon szárírott és olajban eltett paradicsom
• 2 teáskanál füstölt paprika, fokhagyma por, kakukkfű levél keverék (itt kapható ilyen fűszerkeverék készen, de otthon nem biztos...)
• só, bors ízlés szerint
• 1 kis fej vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál tejföl+ a díszítéshez

Az elkészítés mente:

1. 200 fokos sütőben süssük a megmosott paprikákat 15- 20 percig, közben forgatva őket egy- kétszer. Akkor jó, ha egy kicsit már fekete a héjuk. 
2. A megsült paprikákat tegyük át egy tálba és egy tányér, vagy fólia segítségével fedjük le őket 5 percre.
3. Vágjuk fel a hagymát kockákra, vágjuk 3 részre a fokhagymát és néhány darabra a paradicsomokat is.
4. A paradicsom olajából öntsünk egy lábasba. 
5. A paprikákról húzzuk le a héjukat, szabadítsuk meg a magoktól és a csumájától is. (Nyugodtan mossuk meg őket, hogy az összes mag tuti kijöjjön).
6. Tegyük a megtisztított paprikákat a lábasba, adjuk hozzá a hagymákat és pirítsuk meg egy kissé.
7. Adjuk hozzá a fűszereket, majd öntsünk rá annyi vizet, amennyi ellepi.
8. Főzzük addig, amíg meg nem puhulnak a hagyma darabok is.
9. Ezután turmixoljuk az egészet egy botmixer segítségével, majd adjuk hozzá a tejfölt és mixeljük azzal is.
10. Tegyük vissza a tűzre és adjunk még hozzá kb. 4 dl vizet (nézzük, hogy mennyire lesz híg, annak függvényében és ízlés szerint).
11. Ízesítsük, fűszerezzük, ha szükséges. Ha újra felforrt elkészült.
12. Tálaláskor tegyünk 3 pöttynyi tejfölt a tányérra és a kanál szárával középen húzzunk bele egy csíkot. Persze a díszítés is opcionális :).

   
Jó főzőcskézést, jó étvágyat!

Édesburgonyás- csokis kanalaznivaló

                                         

                                   Nyugi- nyugi nem kell megijedni, hogy burgonya van az édességben:). Több előnye is van. Például ez a szenzációsan csokis finomság mindössze 90 kcal tartalmaz/ adag!!! Nem hiszed? Pedig de. Íme még egy bűntudat nélkül ehető desszert, amit ha egyszer kipróbáltál újra elkészíted :). Finom, krémes, csokis, liszt mentes, édes és közben alacsony kalória tartalmú. Kell ennél több? Jaa igen, a recept, máris írom.

Hozzávalók: 4 szeményre

• 83 g 72%-os kandírozott naracshéjas, belga étcsokoládé
• 1 teáskanál vaníilia kivonat
• 1 jó érett banán
• 135 g édesburgonya (egészben, héjában megsütve, összenyomkodva)
• 1 tojás sárgája
• 2 tojás fehérje
• csipet só

Az elkészítés menete:

1. Melegítsd elő a sütőt 180 fokra.
2. Helyezz 4 szuflé formát egy nagy tepsire és tedd őket félre.
3. Olvaszd fel a csokit a vanília kivonattal.
4. Pürésítsd a banánt és az édesburgonyát.
5. Add hozzá a tojás sárgáját, keverd jól össze.
6. Add hozzá az olvasztott csokit.
7. Egy külön tálban a csipet sóval verd kemény habbá a tojásfehérjéket.
8. Óvatosan keverd a csokis masszához, hogy lehetőleg minél több levegőbuborék maradjon benne.
9. Tedd a sütőbe és süsd 7 percig. 

                           Ennyi, már lehet is fogyasztani azonnal forrón, vagy kihűlve "puding" szerűen. Mindkét verzió álom finom és aki nem tudja sosem gondolná, hogy édesburgonya (is) van benne.

Feketekagylós spagetti

                                          Egyszer, nagyon régen Horvátországban ettem fekete kagylót. Csak úgy, egyszerűen meg volt párolva fokhagymával és kenyérrel tálalták. Egy, a helyiek által mutatott, eldugott kis hátsó kertben, ami egy igen picinyke kis vendéglő volt, két asztallal. 

Soha előtte nem ettem kagylót emlékezetem szerint, de ez ott annyira ízlett, hogy elképesztő. Azóta eltelt sok idő és mindig kacérkodtam a gondolattal, de fagyasztottat semmiképpen sem akartam venni... Marcim nem is annyira van oda semmiért ami tengeri -kivéve a halat-, így nem is erőltettem csak magam miatt. 

                                Mióta azonban Londonba költöztünk ámulok és bámulok, újra és újra a szupermarket halpultján... Lehet, hogy otthon is ilyen szép, csak mi mindig elkerültük? Nem tudom, de tekintve, hogy a héten egyedül voltam, vettem magamnak végre feketekagylót. Spagettivel tálaltam.                                                  Igaz, hiányzott a tengeri szellő, a napsütés és a nyári barnaságom :), de amíg ettem ezt a tányérnyi "nyarat", szuper jó volt visszaemlékezni. Ha tehetitek, és kaptok élő kagylót, feltétlen próbáljátok ki egyszer az életben (legalább). Tudom sokan ódzkodnak, habár lehet, hogy még nem is kóstolták... Ez a legnagyobb butaság, amit tenni lehet. Kijelenteni valamiről, hogy nem szereti, mikor még nem is evett az ember.

Szóval találjatok rá alkalmat és készítsétek el. Egy két jótanács a vásárlás utánra:

1. Amelyik kagyló nyitva van és ütögetésre sem csukódik be, azt dobd ki!
2. Ha nem fogyasztod el a vásárlás napján egyszerűen csak tedd be a hűtőbe egy tálba, letakarva fogyasztásig, (ami minél előbb legyen). Semmiképp ne önts rá vizet, hiszen a kagyló sós vízben él, az édes vízben meghal.
3. Főzés előtt alaposan sikáld meg a héját pl.: egy soha nem használt körömkefével.
4. Amelyik kagyló főzés után nem nyílt ki, az valahogy átjutott a rostán és halott, így ne fogyaszd el, egyszerűen dobd ki, ne aggódj ettől még ehető a fogás.
5. Ha valamelyik kagyló csak kicsit nyílt csak ki, egy másik kagylóhéj segítségével nyisd fel, nehogy elvágd az ujjadat.

Amúgy nem bonyolúlt, ezen kívül nincs más szabály amire figyelni kéne :).

Hozzávalók: 2 személy részére

• 500 g ÉLŐ feketkagyló, ami nagyon - nagyon friss
• 3 gerezd fokhagyma
• egy kevés őrölt csili, vagy szárított csili összemorzsolva (én fél teákanállal tettem bel, de ez ízlés dolga)
• petrezselyem (mennyisége szintén egyénfüggő)
• durumlisztből készült száraz spagetti tészta (30 dkg)
• 2 maréknyi koktélparadicsom (kb 20 db)
• só, bors, olívaolaj

Az elkészítés menete:

1. A kagylókat alaposan mossuk meg, azokat amelyek ütögetésre sem reagálnak (összekocogtatsz kettőt) sajnos halottak, így azokat dobd ki!
2. Tegyél oda egy nagy fazék vizet forrni a tésztának, alaposan sózd meg.
3. Hevíts egy mélyebb serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat és préseld bele a fokhagymákat, majd add hozzá a csilit.
4. Forgasd át a fokhagymát és tedd a serpenyőbe a kagylókat. Adj hozzá 1 dl vizet és fedd le 1 percre.
5. Tedd a tésztát a forrásban lévő vízbe és főzd 3 percig.
6. Vedd le a fedőt a kagylókról, amelyikek nem nyíltak ki dobáld ki őket. Nyomkodd a kagylók mellé a koktélparadicsomokat. Közben vigyázz, mert bizony minden könnyen paradicsomos lehet :)! Tapasztalat, hidd el nekem...
7. Tedd a tésztát a serpenyőbe és adj hozzá a főzővízből is egy merőkanállal.
8. Keverd jól össze az egészet, sózd borsozd, majd fedd le addig, amíg a tészta teljesen át nem fől.
9. Ezután tálalhatod a friss apróra vágott petrezselyemmel és a tengeri herkentyűknél elmaradhatatlan citrom gerezddel.

Jó étvágyat!