2012. május 18., péntek

Éttermi beszámoló- nem ajánló

            A következő olvasmány, beszámolóm egy hétvégi visegrádi éttermezésről. Annyira meghökkentett a dolog, hogy muszáj megírnom. 
Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogy engedheti meg magának egy étterem, ami ugye VENDÉGLÁTÁSBÓL él, hogy ilyen pincéreket foglalkoztasson, ezzel leírva a helyet magát.

                         Szóval a hely a visegrádi Nagyvillám Étterem. Először is kezdeném azzal, hogy gyönyörű a hely, káprázatos a kilátás, hangulatos a belső kialakítás. Az ételekről később.... majd rájöttök, hogy miért is!
Egy nagy baráti társasággal beszéltük meg az ebédet ebben az étteremben. Mivel sokan voltunk két külön asztalhoz ültünk. Mi ketten kicsit később érkeztünk, így a többiek már rendeltek italt, pont érkezésünkkor hozta ki a pincér. Az első meghökkentő hiba: habár látványosan épp akkor ültünk le, még véletlenül sem kérdezte volna meg, hogy mit innánk. Jó, gondoltam nem rohan le egyből, lehet hogy előbb hoz nekünk is étlapot, vagy megkérdezi, hogy hozhat-e? De nem így történt, így az asztaltársaktól kaptunk étlapot, majd mikor 15 perc múlva újra megjelent a kedves pincér, még italt is tudtunk rendelni:). 
                 Egész nap nem ettem, elhatároztam, hogy előétellel kezdem a finom ebédet. Le is adtuk a rendelést, mindenki kért valamilyen levest vagy előételt. (Ekkor már elfogyott az italom, de a figyelmes pincér nem várt volna még egy percet, hogy kérjek még egyet...) Oké semmi gond, nem vagyunk nagy balhésok, így nem foglalkoztam ezzel, gondoltam, ha hozza az előételemet, kérek majd inni is. 
                  Az előétel, amit választottam padlizsánkrém volt, grillezett zöldségekkel, pirítóssal. Az adag rettentő nagy volt, főételnek is elég lett volna és nagy nagyon finom is volt. Egy problémám volt vele, hogy a grillezett zöldség hideg volt, de lehet, hogy direkt. Egyszóval nagyon meg voltam elégedve és alig vártam a főételt, hiszen ha ilyen finom volt az előétel, akkor a főétel hmmm:).

                     Meg is jött a pincér, meghozta a főételeket, néhány leveses és előételes tányért el is vitt (azért nem az összeset, nehogy legyen helyünk:)), de az enyémet bizony nem hozta. Jólvan, türelmes lány vagyok, majd a következő körrel (a másik asztaléval együtt) kihozzák. De nem így történt, mindenki megkapta az ételt csak én nem. Sehol a pincér, akinek szólhattunk volna, hogy mi a helyzet. 
Mikor már mindenki megette az ételét, meg is jelent egy pincér, akinek jeleztem, hogy nézzen már utána, ha nem nagy kérés, hogy mi a helyzet a kb. 45 perce megrendelt főételemmel. Nagyon készségesen elismételte, hogy mi a hiányzó étel, majd mondta, hogy utánanéz és jön, szól, hogy hogy állnak. Ekkor megettem az előételem maradékát, amit direkt nem ettem meg, hogy legyen hely a következő fogásnak:) és egyre idegesebb voltam... A pincér akinek szóltam, hogy nézzen utána 20 perce eltűnt és nem jött vissza. Ez valami vicc gondoltam.
Mivel már mind a két asztal befejezte az ebédet, úgy döntöttem, nem kérem az enyémet, hiszen nincs kedvem egyedül enni. 

Ekkor elő is került valahogy egy pincér, akinek mondtuk, hogy akkor töröljék a rendelést, amit elfelejtettek kihozni. Mire ő felháborodva megkérdezte, hogy "igen, töröljük?" Ekkor, azt hittem nem hallok jól. Minimum bocsánatot kellett volna kérnie, hogy nem sikerült kihozniuk több mint egy órája a főételemet, arról nem beszélve, hogy éreztethette volna, hogy bánja, és esetleg kiengesztelhetne-e a hely egy ajándék desszerttel vagy valami. Ehelyett még ő volt felháborodva. 
                        Na és ez a szomorú Magyarországon. Egyszerűen egy-két hely és sok- sok ember el van tévedve. Én vagyok a vendég, a vásárló, az akárki aki itt hagyja a pénzét és ne ő tegyen szívességet, azzal hogy méltóztat kiszolgálni.
                      A vége az lett, hogy a törlést követően 15 perc múlva megjelent egy pincér hozva a hiányzó ételt:) Köszöntük nem kértük, de egy bocsánat kérést nem kaptam, pedig éhesen távoztam. 
Az egyik barátunk pedig nagy nehézségek árán leintett egy pincért és kért kávét, majd a pincér anélkül, hogy megkérdezte volna az asztalnál ülő többi embert is, hogy hozhat- e még valakinek valamit, sarkon fordult!:)
                          A helyről tehát ennyit, az étel, amennyihez szerencsém volt finom volt, de a kiszolgálás elrontott mindent. Valószínű, hogy minket ott többet nem látnak és nem szívesen fogom ajánlani akárkinek is a helyet, hiszen van éppen elég étterem, ahol finom az étel és még a kiszolgálás szó jelentését is ismerik! 

2012. április 17., kedd

Palacsinta másképpen


               Talán emlékeztek, nem is olyan régen írtam egy amaránt nevű csodagabonáról, ami nagyon egészséges és számos módon fel lehet használni... Aki nem emlékszik, netán lemaradt róla annak itt egy kis segítség, hogy pótolhassa:) 
Íme az ígért recept pattogatott amaránt maggal. Első hangzásra furcsa lehet, de az ízén nem érezni. Komolyan, tapasztalatból mondom... Az amaránttal a lisztet pótoltam 50%-ban. 

A recept hozzávalói 12 kicsi palacsintához:

  • 3 db tojás
  • 6 evőkanál finomliszt
  • 7 evőkanál pattogatott amaránt mag
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 dl tej
  • 1/4 teáskanál sütőpor
              A tojásokat szétválasztottam és a fehérjéket kemény habbá vertem. A lisztet átszitáltam a sütőporral, hozzá kevertem az amaránt magot és a cukrot, majd a tejjel és a tojássárgájával csomómentesre jól összekevertem. 
A masszához forgattam óvatosan a tojáshabot és olaj nélkül kis palacsintákat formázva kisütöttem őket.
Ugyanúgy viselkedik, ( már ha tud viselkedni egy massza) mint a szokványos palacsintatészta. 
Meg lehet tölteni, leönteni, hidegen- melegen ajánlani egy kiadós (krém)-leves után!

2012. április 16., hétfő

Medvehagyma saláta

                A következő  salátát egy finom sült csirke mellé készítettem. Mostanában igen nagy divatja van a medvehagymának. Sok formájában kóstoltam már, de eddig saláta formában az igazi:).


A hozzávalók 2 személyre a következők:

  • egy csomag medvehagyma
  • 3 db retek
  • 1 egész kápai paprika
  • 1 db sárgarépa
  • 2 db paradicsom
  • fél kígyóuborka
  • fél fej jégsaláta
  • bors
  • olívaolaj
             A hozzávalókat feldaraboljuk, a medvehagymát csíkokra vágjuk. Sóval, borssal ízesítjük és egy kevés olívaolajjal nyakonöntve tálaljuk.
Remek ízű, laktató köret, de magában pirítóssal is megállja a helyét! Próbáljátok ki, amíg szezonja van és van medvehagyma.

2012. április 10., kedd

Kakaós-meggyes muffin

               


           A megúnhatatlan, elronthatatlan (,már ha van egy jó recept a kezünkben) MUFFIN, CUPCAKE, édes kis semmiség:).
                Lehet, hogy sokan tudjátok, de azok kedvéért, akik nem, leírom, hogy miért cupcake a muffin külföldön:). A magyarázata nagyon egyszerű, külföldön (pl.: Amerikában) a receptek minden hozzávalót csészében adnak meg, azaz végy két csésze lisztet. És lévén, hogy a csésze ott cup névre hallgat, ez egy cupcake, azaz csészesüti:).
                A következő recept, egy azok közül, amelyek nem szárazak és nem kell melléjük meginni egy bögre tejet, vizet... Ajánlom mindenkinek kipróbálásra, meggyszezonban szigorúan friss meggyből! Vendégségbe, grillpartyra, lánybúcsúra (mondjuk akkor szórjuk be csillámmal, vagy tegyünk rá pink mázat:)), előételnek, vagy csak önmagunk megjutalmazására. :) 

Hozzávalók 24 kis muffinhoz: 
  • 20 dkg liszt 
  • 20 dkg cukor 
  • 2 db tojás 
  • 5 dkg Rama margarin 
  • 5 dkg holland kakaópor 
  • 2 dl meggybefőtt lé 
  • 1 csomag vaníliás cukor 
  • 1 csomag sütőpor 
  • 3 nagy evőkanál meggy

              A cukrot a vaníliás cukorral és a tojásokkal felverjük, hozzáadjuk az olvasztott margarint, a lisztet, a sütőport és a kakaóport. Csomómentesre keverjük a meggybefőttlével, meggyel és a masszát a muffinpapírokkal bélelt tepsibe töltjük, majd a 180 fokra előmelegített sütőbe rakjuk, és kb. 15-20 percig (tűpróbáig) sütjük.
                 Egyáltalán nem fojtogatóan édes, nagyon finom! Rajta hát!





2012. április 8., vasárnap

Gesztenyés roló húsvéti kiadásban:)

                       Nos Húsvét vasárnapja lévén egy igazi húsvéti finomságot szeretnék megosztani veletek. Ez is , (mint a legtöbb receptem) rém egyszerű és gyorsan megvan. 
A locsolkodók biztosan örülnek ennek a könnyű desszertnek, rajta hát ne fosszátok meg őket ettől:) (Egyébként az ötlet a http://www.hungryhappenings.com/-ról való, első látásra szerelem:)) 




                       A forma beszerzésével volt egy kis gondom, hiszen még régebben sajtosrolóhoz kerestem rolóformát, amit végül itthon nem, de Münchenben sikerült beszereznem:). De ehhez a recepthez az nem jó, hiszen répa formát kell kivitelezni, így kreatív anyukámmal összefogva kitaláltuk, hogy alufóliából is könnyen lehet tölcsérformánk. Igen ám, de nem kéne, hogy ráragadjon...Erre is van megoldás: SÜTŐPAPÍR, nem tudom ki találta fel, de szerintem sokszor csuklik, hiszen szinte minden sütésnél áldom a nevét, remek találmány:).

Na szóval, alufóliából kis tölcsérformákat hengergetünk kb. 10 cm hosszúakat és mindegyikhez vágunk egy kis négyzet alakú sütőpapírt, hogy be tudjuk vele tekerni, szintén tölcsér alakban. Készítsünk el ezekből 5 db-t.

A többi hozzávaló: kb. 15 db répácskához

  • 1 csomag készen vett levles tészta
  • 250 g gesztenye massza
  • 1 tubus tejszínhab, avagy mi is felverhetjük, készíthetjük
  • 1 egész tojás, vagy egy mokkáskanálnyi narancssárga zselés ételszínező + 2 dl víz (Azt nem mondom, hogy mindenki tart otthon ételfestéket, de ha nincs az sem baj, hiszen elég csak lekenni egy tojással és akkor is gyönyörű, répához hasonló színe lesz:))
  • mentalevél a díszítéshez

         A levelestésztából 15 egyenlő vastagságú (kb. 2cm) csíkot vágunk. A csíkokat meghengergetjük és a sütőpapírral bevont forma köré tekerjük úgy, hogy ne legyen rés. Ezután, ha nincs ételfestékünk bekenjük a felvert tojással és betesszük sütni 180 fokos sütőben légkeveréses fokozaton 10-12 percre. 
Miután megsültek óvatosan lehúzzuk a formáról és amennyiben ételfestéket használunk, szép egyenletesen, ecset segítségével befestjük a répáinkat.

        Ezután félrerakjuk hűlni őket és bekeverjük a krémet. A gesztenyemasszát áttörjük és tejszínhabbal összekeverjük, hogy szép egységes, könnyű, selymes krémet kapjunk. Ne legyen nagyon tejszínhabos, de ne is csak sima gesztenyemassza legyen:) Egyszóval érzéssel.
Amikor ezzel készen vagyunk nyomózsába töltjük és a kihűlt "répákba" nyomjuk. A végébe mentalevelet szúrunk ez lesz a zöldje.

            Ez a recept elkészíthető sós töltelékkel is pl: tojáskrémmel, tonhalsalátával, pástétommal és ekkor a mentalevél helyett petrezselyem zöldjével, kaporral díszítjük. 
Elronthatatlan és igazi művészet, jó szórakozást, kellemes ünnepet!