Nem tudom hallottatok e már erről a praktikáról, de ha nem hát majd most.
Történ tegnap, hogy karamellás datolyás pite sütés közben a karamellizálandó cukrot gondoltam ellenőrzöm, hogy elég karamellizű-e...
Hát jó ötlet volt, ugyanis mutatóujjamat laza könnyedséggel mártottam bele a forrásban lévő cukorba, ami meglátásom szerint van vagy 250 fokos.... Könnyem is kicsordult de, hogy gyorsan enyhítsek az égető ujj érzésén lenyaltam az égető érzést okozó karamellt az ujjamról... Dupla pont :) a nyelvemet is megégettem:)
Ekkor beugrott, hogy nem hideg víz alá tartom az ujjam, mint ahogyan azt oly sok mindenki ismeri (és, ha más nincs valóban jó, mert lehűti és a környező sejtek nem izzanak), hanem bevetem a lisztes trükköt. A következő lépésekből áll:
1. felordítasz a fájdalomtól,
2. kihúzod, elveszed az ujjad a fájdalom forrását okozó hőtől,
3. előveszed a lisztet,
4. beledugod az égett felületet a lisztbe.
No ez most nehogy valaki úgy képzelje, hogy tegnap mutatóujj- nyelv kombinációval a lisztes bödönben álltam... :) hanem csak az ujjamat dugtam bele. És láss csodát, -már sajnálom, hogy nem fotóztam le-, de tegnap egy hatalmas fehér folt volt az égés helyén (nem a liszttől lett fehér...) és mára fájdalom és hólyag nélkül ébredtem. Az égés helyén egy halvány rózsaszín folt van még és nem fáj!
Úgyhogy ma újabb esély a főzésre- sütésre, remélem nem égetem meg magam.
Nem kívánom, hogy próbáljátok ki, nem akarom, hogy bárki megégjen, de ha már előfordul jusson eszetekbe :).
