2012. január 14., szombat

A megfejtés: KIWANO

                    
                         Ez egyfajta gyümölcs, amely az uborkafélék családjába tartozik. Első ránézésre olyan, mintha a sünit és az uborkát keresztezték volna... 
Színe: az alap a citromsárga, naracssárgás, pirosas mintával.
                           Amikor felvágod belül olyan magok helyezkednek el benne, mint az uborkában. Belül a gyümölcs húsának színe leginkább a kiwi zöldjére emlékeztet. És igen itt jön be az, hogy vajon honnan a kiwano név? Nos a hiteles forrást nem tudom, de én arra tippelek, hogy a kiwi benne van a dologban. Bár Marci személy szerint azt mondta, hogy ő bizony "nemkiwanozza" :), de szerintem finom. Édes és savanykás, tényleg olyan, mint egy kiwi csak más a fomátuma:).
Legingább díszítésre és gyümölcssalátákba használják, illetve különféle turmixok ízesítésére.  
Érdemes kipróbálni, már ha hozzájut az ember ezt ugyanis Bécsben szereztük be.


2012. január 13., péntek

Gőzgombóc, germknödel

                        Nem hazudok, ha azt mondom, hogy néha csak a gőzgombóc gondolata tartja bennünk a lelket, amikor síelés alatt az orkánerejű szél helyes kis jégszilánkokat fúj az arcunkba.:)
Na de síelni jó:), de azért vannak felemelő pillanatok a csúszáson kívül is, mint például betérni egy helyes kis hüttébe. 
                       Egyetérthetünk abban, hogy aki Ausztriában síelt már, biztos, hogy kóstolta ezt a mennyeien finom, melegen gőzölgő, szilvalekvárral töltött, vaníliaöntettel meglocsolt és daráltmákkal megszórt csodát, azaz a gőzgombócot. (És abban is egyetérthetünk, hogy ha valaki nem figyel bizony többletkilókkal térhet haza, noha egy hétig síelni volt...)




Mi annyira odavagyunk érte, hogy házilag is elkészítettem és most megosztom veletek a receptjét. 

Hozzávalók 3 darabhoz:
  • 1dkg élesztő 
  • 1 evőkanál kristálycukor
  • 1 dl tej
  • 35 dkg liszt + a deszkához, ami kell
  • 2,5 dkg margarin
  • 1 egész tojás
  • 1 citrom reszelt héja (de ez opcionális)
  • 3 nagy evőkanálnyi szilvalekvár NAGYON JÓ MINŐSÉGŰ
  • darált mák a tetejére, kb 2 evőkanál/ gombóc, de ízlés szerint 
Öntethez:
  • 1 csomag vaníliás puding
  • 6 dl tej
  • 1 rúd vanília

           Hozzávalók továbbá: egy közepes méretű lábos, /sütemény/rács és egy nagyobb lábos, ami akkora, hogy ráborítva a kisebb lábosra, befedi azt. Persze, ha valakinek olyan luxusban van része, hogy van gőzölője, akkor az is megfelel, de nélküle még izgalmasabb. 

                 Az élesztőt a cukrozott langyos tejben felfuttatjuk. A lisztet átszitáljuk egy nagy keverőtálba, közepébe mélyedést készítünk. ebbe tesszük bele a puha margarint, a tojást és az élesztős tejet, citromhéjat. Az egészet jól összedolgozzuk, tetejét megszórjuk egy kis liszttel és letakarva meleg helyre tesszük kelni. 
                 A megkelt tésztát 3 egyenlő részre osztjuk, (jó méretes gombócok lettek belőle nekem, mert én csak két felé osztottam, szóval ti osszátok 3felé a tésztát:)), közepükbe szilvalekvárt teszünk és gombócokká formáljuk (sehol ne maradjon lyuk, nehogy kifollyon a lekvár). Konyharuhával letakarjuk és további 20 percen keresztül kelesztjük őket. 
               Eközben a lábosban vizet forralunk (nem kell teletenni), tetejére rácsot ültetünk, amit előtte beolajoztunk. Erre helyezzük a gombócokat ( 2 szépen elfér egymás mellett), az sem baj, ha egy kicsit összeérnek és lefedjük őket. 20 percen keresztül gőzöljük.
               Mialatt gőzölődnek, elkészítem az öntetet, én pudingporból készítem az előírtnál 1 dl-rel több tejet és vaníliarúdat adok hozzá így főzöm készre.
               Levéve a rácsról egyből tálaljuk, vaníliaöntettel meglocsolva és a darált mákkal megszórva.






























Fejtörő


                    Kedves olvasók, szeretnék egy kis feladvánnyal kedveskedni:) A következő /zöldség vagy gyümölcs?/ ismertetője előtt ugyanis találgathattok, hogy mi is az, ami a képen látható? Ígérem megírom, hogy mi az, addig is lehet keresgélni, találgatni:)
Egy kis segítség:

                      Elfér a tenyeremben, kívül tüskék borítják, melyek nem szúrnak, mert végüg lekerekített. Magjával együtt ehető a húsa, melynek színe élénk zöld.








2012. január 12., csütörtök

Csersznyés-meggyes lepény

          Ma gyönyörű napunk van, habár januárt írunk, mégis márciusi az időjárás. Süt a nap és az az ézésem támadt, hogy nemsokára itt a nyár:)
Gondoltam sütök is valami finomságot a nyarat megidéző ízekkel. A cseresznyét és a meggyet egyenlőre csak befőttes üvegből tudtam szedni, de ebbe a süteménybe tökéletesen megfelel, nyáron pedig adott, hogyha van friss akkor abból is lehet sütni:).



Hozzávalók:
  • 1 csomag félkész leveles tészta
  • 1 csomag vaniliáscukor
  • 2 evőkanál kristálycukor
  • 1 teáskanál jó minőségű vanilia kivonat
  • 1 üveg cseresznyebefőtt
  • 1 üveg meggybefőtt
  • 2 tojássárgája
  • 1 egész tojás
  • 75 g margarin
  • 3/4 csésze darált mandula
  • 50 g szeletelt mandula
                       A leveles tésztát kiterítjük egy sütőpapírral kibélelt tepsire, a széleit  1 mm vastagságban levágjuk, és a peremtől 2 cm- re bekarcoljuk óvatosan egy késsel, nehogy átvágjuk! Ez amiatt kel, hogy megemelkedjen az oldala és szép pereme legyen. A közepén megszurkáljuk villával, hogy ne emelkedjen fel a tészta a töltelék alatt. 
Az egészet megkenjük tojással (ehhez a művelethez használjuk fel az egész tojást, vagyis amennyi kell belőle:)), hogy szép fényes és ropogós legyen.
             A margarint a 2 tojássárgájával kikevejük fehéredésig és hozzáadjuk a 2 evőkanál kristálycukrot és a vaniliakivonatot, legvégül pedig a darált mandulát. Jól összekeverjük a masszát és a tészta közepére kenjük. Tetejére szeletelt mandulát szórunk.
                A lecsöpögtetett meggy és cseresznyekeveréket megszórjuk a vaniliáscukorral és, ha szeretjük egy kis fahéjjal is. Az egészet a tészta tetejére halmozzuk és FORRÓ sütőbe dugjuk 180 fokon légkeveréses fokozaton /már ha van ilyenünk/ 15 perceig sütjük, de ha nagyon gyorsan barnul a széle akkor vegyük lejjebb a fokozatot, fedjük le a süteményt, nehogy megégjen miközben a töltelék nem sül meg.

Tálaláskor megszórhatjuk még szeletelt mandulával, hidegen melegen is nagyon finom!
Jó sütést, jó étvágyat:)!


2012. január 6., péntek

Bécsi adventi finomságok

Advent utolsó hétvégéjén tettünk egy kirándulást Bécsbe. Az adventi vásárok Bécsben nagyon híresek, így nem volt kérdés, hogy ott a helyünk:).  
Péntek reggel indultunk és a Schönbrunni kastély megtekintésével kezdtük a ráhangolódást a bécsi adventre. 
A kastély előtti tér tele van kis hangulatos faházakkal, melyekből a forraltbor, a puncs és mézeskalács incsiklandó illata ellenállhatatlanul odavonnza az embert. Így nem volt mese mi is ittunk egy forrócsokit és egy alkoholmentes puncsot:)- igen még ilyen is létezik! 
A kastélyparkban tett séta közben elcsipegettem/tünk egy kis sültkrumplit (igazi gourmandhoz híven:)), majd sajnos időközben leszakadt az ég, így gyorsan futás a kocsihoz... 

Bőrigáztunk, ezért elmentünk a szállodába, ahol elfoglaltuk a szobát, átöltöztünk. Irány a recepció egy térkép és már úton is voltunk a metró felé, amivel elmentünk egészen a híres Mariahilfer Strasse- ig. 
Ez egy nagyon híres sétáló utcája Bécsnek, tele hatalmas választékkal rendelkező apró kis édességes boltokkal, sok-sok ruhabolttal és éttermekkel. 
Az utca mindkét oldalán megtalálhatók a kis faházikók punccsal és forraltborral, sültkolbásszal és egyéb finomságokkal. Az illatoknak és az idő előrehaladtának köszönhetően meg is éheztünk, úgyhogy egy kis mellékutcában lévő, csendes kis Gasthausba tértünk be, ahol remek ételeket szolgáltak fel. Én magam gombapaprikást kértem, de mint megtudtam a knödel nem teljesen ugyanazt takarja, mint az itthoni nokedli...de az íze kifogástalan volt. 
                                                                        












Marci már inkább helyi specialitásnak mondható fogást rendelt magának, ami sülthús, knödel és hozzá az elmaradhatatlan párolt savanyú káposzta. 
Miután jól megvacsoráztunk és Marci ellenőrizte a helyi sör minőségét...(jelenti iható:)), újra útnak indultunk. Jöhetnek az édességek, forraltborok, puncsok:). 
A sétálóutcán meg- megálltunk inni, csak hogy átmelegedjünk:) és elsétáltunk egészen a városháza előtti téren helyet foglaló legnagyobb vásárhoz. 
A képeket nézegetve a hangulatot nem teljesen adják át, mert nincsenek a képeken rajta az illatok, ízek és az egész nyüzsgés, ami még hozzá "járt", de egy kis ízelítőt ad az édesszájúaknak, hogy itt aztán van választék:). 
Nos lássuk, ez a látvány tárult elénk mikor odaértünk:

 Mézeskalács szív és cukorka minden mennyiségben, formában...
























Ne tévesszen meg senkit, azért mert valami gyümölcs vagy zöldség formájú még nem egészséges, de azért a hamburger alakú marcipán már kicsit tulzó:)...












Fánk-fánk és fánk, nomeg néhány száz féle muffin... sajnos esély nem volt rá, hogy belémférjen akár egy fél is...

Télifagyi új köntösben (legalábbis számomra új...) ezen a képen még csokiba mártott banán pálcikán és az ezalatt lévő képen pedig csokiba mártott almától elkezdve a mandarinon át az ananászig minden és még sok más... :) Tessék nyugodtan szemezgetni, de ha ez nem lenne elég, akkor van cukorba mártott formában is, bár nem tudom, hogy hogy nem törik bele a foguk, mikor megkezdik.



Kekszek és kekszek, szemem elkerekedett, de tényleg elég volt ennyi féle édességet csak látni is, nem kellett hogy egyek belőle, így is tele lettem:)



 És haladjunk tovább a gumicukorkás, zselés, bonbonos standok felé:




Ha megcsókolod valyon királyfi lesz? Azt nem tudom, de az tuti, hogy nagyon finom, így igazi királylánynak érezheti magát az ember...!



 Az aszalt gyümölcs szekció:


 Éééés az elmaradthatatlan nyalókás sziget, mint a mesékben:)



Ezek után, mivel nem találtam ínyemre való finomságot:) elindultunk haza! Na ez csak vicc volt:) 

Ajánlom mindenkinek, aki teheti, hogy látogasson el jövőre vagy azután, mert ezt látni kell, még ha az ember nem is vesz semmit, csak nézelődik (már, ha kibírja csak nézelődéssel)...

Szerintem mi ott leszünk jövőre is!